2011. február 25., péntek

fehérboros feketekagyló

több éve még utáltam a kagylót. meg úgy általában a tengeri herkentyűket. aztán egy dél-olasz nyaralás alkalmával olyanokat zabáltunk ettünk kagylóból, garnélából, hogy azóta is emlékszem, milyen finom volt. ott szerettem meg a herkentyűket. manapság, hogy már itthon is hozzáférhető a friss, élő feketekagyló, nem nehéz egy könnyed vacsorát ebből összedobni. nem nagy vasziszdasz, pár hozzávaló és kész a finom és nyaralást idéző étel. valljuk be, ez azért ilyenkor, február végén azért tényleg tartja bennünk a lelket.

kagylót már egész évben kapni, de érdemes az „r-betűs” hónapokban enni. a kagylók pucolására jól oda kell figyelni. a héjukat folyóvízben alaposan le kell kefélni, a szakállukat levágni vagy kihúzni. a metro-ban élő kagylót lehet kapni, ma különösen szép, nagy darabokat kaptam. alapjáraton kinyílhatnak kicsit (1-2 mm), de ha nagyobb ütésre nem húzódnak össze, akkor azokat ki kell dobni, mert nem élnek. főzés után meg azt, amik zárva maradnak, nem olyan nehéz ez. többször érdemes őket átöblíteni, hogy mentesek legyenek mindenféle homokszemcsétől, julia child pedig még egy-két órás áztatást is ajánl, hogy a homok kimosódjon a belsejükből.

egy kiló kagyló két ember számára egy étkezésre elegendő, én friss kenyeret és egy egyszerű zöldsalátát is készítettem hozzá. a recept pedig egyszerű: a fehérbort hagymával és zöldfűszerekkel ízesítjük, vajjal dúsítjuk és ebben főzzük meg a kagylókat. a friss és főtt kagyló kissé tengerillatú, a húsa az egyik héjára tapad és kicsit összehúzódik.

moules à la marinière

1000 g élő feketekagyló
300 ml száraz fehérbor
2 salottahagyma
1 nagy póréhagyma (opcionális)
kis csokor petrezselyem
1 babérlevél
frissen őrölt feketebors
75 g vaj

a kagylót megtisztítjuk: folyóvízben jól lesikáljuk őket, szakállukat letépjük vagy levágjuk, vizet engedünk rájuk és többször átmossuk. egy-két óráig áztathatjuk is őket a mosogatóban, hogy az esetleges homokot kiszűrjék a belsejükből.

a bort felforraljuk, 2-3 percig lassú tűzön forraljuk. a hagymát apróra, a pórét vékony karikára vágjuk, a petrezselyem szárával, a babérlevéllel, borssal együtt a kissé beforralódott borhoz adjuk, pár percig főzzük. hozzáadjuk a vajat is.

a kagylót beledobjuk a fazékba, azonnal lefedjük és erősebbre állítjuk a lángot. kb 4-5 percig főzzük/gőzöljük, közben párszor megrázzuk az edényt úgy, hogy a hüvelykujjunkkal a fedőt az edényre szorítjuk. így az alsó kagylók felülre, a felső kagylók alulra kerülnek.

a petrezselymet apróra vágjuk. a kagylókat legkönnyebb leveses tányérban tálalni. egyszerre ne sokat tálaljunk ki, nehogy kihűljön, majd merjünk rájuk egy ujjnyi levet is és szórjuk meg petrezselyemmel. friss kenyérrel, a főzéshez használt fehérborral tálaljuk. nálam még saláta készült hozzá galambbegysalátából és rukolából, kevés sóval, borssal, olívaolajjal és balzsamecettel. a kagylókat simán kézzel a legtutibb enni, a kenyérrel a szaftot tunkolni pedig egyszerűen mesés.

6 megjegyzés:

Bombadil Toma írta...

ejj! ugyanezt csináltam én pár napja is csak annyi különbséggel, hogy a végén saláta helyett főtt linguini tésztával borítottam meg:)))

Bombadil Toma írta...

khmm! mármint, hogy "...én is pár napja..." :)

Reni írta...

Velünk is az olaszok szeretteték meg ezeket az ételeket :) Imádom a kagylót! Tavalyi nyaraláskor minden nap ettem (na jó, volt amikor vongole-t) és nem tudtam megunni! Ki is megyek a metroba valamelyik nap! :)
Nekem is az egyik kedvenc és klasszikus elkészítési módszerem a fehérboros változat. Elronthatatlan! :)

Hobbychef írta...

A régi szép időkben minden évben az Adria mellett nyaraltunk, ott tényleg friss élő kagylót ettünk, mivel én magam szedtem őket a sziklákról. Imádtam. Tübbféleképp is főztük, sütöttük őket.

Gasztro Kalandor írta...

érdekesség, hogy a régi magyar konyhának szerves része volt a kagyló, a rák, de még az osztriga is, sajnos ma már csak a gulyásról ismernek minket

starfi írta...

toma, azért az sem lehetett rossz :))

reni, szerintem is elronthatatlan. csak nem kell sokáig főzni gondolom. meg a jó bor azért alap hozzá :)

hobbychef, a saját kezűleg szedett kagyló valóban nagy élmény lehetett!

gasztrokalandor, hát igen, ez igen szomorú... talán majd egyszer átértékelnek minket! (: