2008. június 17., kedd

vásárfia ámerikából

Hát elég rossz időpontban jött ez a vizsgaidőszak (mondjuk ezt mostanában mindenre ráfogom), úgyhogy (ezért is) mostan kihagyta az ámerikai álmot. De tessék nem sajnálni, mert szép listával készültem, és többé-kevésbé meg is jött szépen az ajándékcsomag. Többnyire gasztrós cuccokat hozattam, mellé egy-két pólót, nadrágot, cipőt. De most inkább a kajákról-nyersanyagokról írnék, nem ám az American Eagle pólómról, csak gasztroblog ez.

Először is kaptam egy Vanilla Infusion Kit-et, amivel saját gyártású vaníliaesszenciám lesz. Szép, csatos üveg, benne három hosszú vaníliarúd csücsül, fel kell vágni, beleönteni valamilyen minőségi vodkát (én Finlandiát vettem), érlelni 4-6 hónapig és már kész is.


Aztán a földimogyoróvaj. Starfokker imádja a földimogyoróvajat, úgyhogy ez nem maradhatott ki. Finom, enyhén sós, krémes, mmm, a neve meg olyan mintha egy kisfiú kapta volna.


Mivel Starfokker bele van zsongva az ázsiai-japán-thai konyhába, sok ilyen eredetű alapanyagot biggyesztettem a listára. Például pálmacukor-tömbök, majd veri autentik lesz vele minden thai ételem.


Tészták, mint Udon (bocs Cookingstar, nem lesz átszámolgatás, mert van sok udontésztám:) ).


Tészták, mint Soba. Ez hajdinalisztből készül, különben majd mindenről fogok részletesen is írni, amikor készítek valamit. Nyáron hideg mártásos sobát fogok enni, már előre tudom.


Szárított Júdásfül-gomba, frankó lesz ropogtatni a kocsonyás gombácskákat a levesekben-wokosokban:) Egyébként otthon jó pár szőlőkarón is nő ilyen gomba, igazából nemtom, ilyet miért kellett kérni:D


Aztán, szárított wakame (tudom, hogy itthon is lehet kapni ezt is, meg egy csomó feljebb említett dolgot is, de nyilván kinn olcsóbb, hát miért ne hozatnék kintről). Ezeket előszeretettel fogyasztják pl. tengeri kütyükkel, vagy salátaként.


És a kedvencem (ebből egy rakattal kaptam, úgyhogy folyton dashi-t fogok zabálni), a kombu, szárított, lapokban kapható moszatféle. A japán dashi (alapleves) egyik összetevője.


A másik meg a bonito, ezek a vékony szalonnás chips-nek kinéző, valójában szárított halhús-pelyhek.


És a másik kedvenc, a matcha, azaz porított zöldtea, nagyon kellemes illata van, egyébként ez volt a legdrágább az összes közül (asszem majdnem 8 dollár volt), és csak negyven gramm. Bár itthon, ha egyáltalán lehet kapni, biztos drágább.


Van itt még továbbá beef jerky is (szárított marhahús, lehet rágcsálni ropi helyett), Chai Latte italpor (nyilván hasonlóból készülnek a Starbucks chai löttyei), aszalt, egész vörösáfonya (bazinagy zacsekban), mini marshmallow, BBQ halfűszerek (már előre füstös illatúak:) ), peanut buttercup cakes (mogyoróvajjal töltött csoki), japán levesporok (tök vicces, hogy neked kell kitalálnod, hogy hogyan készítsd el őket, mert csak krikszkrakszok vannak rajtuk).

És még a lényeg: ezentúl csak az alábbi bárddal fogok szeletelni. Bármit, csak ezzel.


És ezzel a kés-gyönyörűséggel, ha már ilyenem nem nagyon lesz mostanában (hacsak valaki meg nem szán).


Mindezek mellé még volt lóvém két szakácskönyvre, úgyhogy nagyon sokszor fogok ázsiai ételeket posztolni a közeljövőben. És amúgy lehet irigykedni itt is, mint Annánál:)

13 megjegyzés:

Névtelen írta...

aj, hát látod, saját készítésűnek kell lennie az ajándéknak! a játékszabályok értelmében nem kaphatsz tőlem sem olyan mandulakrémszínű csodát :)

starfi írta...

nem is várok azt:) egye fene, egy kitchenaid mixert azért duzzogva elfogadnék na.

Unknown írta...

Irigyellek ám a sok ázsiai kütyüért - matcha után én is néha vadászok az ázsiai boltokban, de itt sincs mindig.
Nem is tudtam, hogy van a KitchenAid-től is kés - bár a Haiku készletemet nem is cserélném le rá ;) A fentebbi kés milyen? El sem tudja hinni az ember, hogy mekkora a különbség egy konyhakés és egy tényleg éles kés között - egyszerűen a kezünkben kell fogni egyszer, hogy tényleg megtapasztaljuk a különbséget ;)

miniMálna írta...

én irigykedek. nagyon. ;)
bárcsak ezeknek mindössze a felét ismerném...biztos én vagyok műveletlen, így gasztrotéren. gasztrohülye :)

starfi írta...

beatbull, akkor nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy van egy kis matchám:) igazából itthon nem is tudom, hogy lehet-e kapni pl ázsiabt-ben, ott nem kerestem.

igen, el sem tudtam volna ezelőtt képzelni, hogy így fogok vágni dolgokat, mint ahogy most vágok ezekkel a késekkel. mintha orvosi szike lenne, bár még ép ujjakkal megúsztam. a bárd is körülbelül hasonlóképp vág, ám annak kissé szélesebb a pengéje, így mondjuk eperszeleteléshez nem az ajánlható:)

nem ismerem a haiku késeket. milyenek? olyan gyönyörűséges többréteges japán csodák?:D

starfi írta...

minimálna, ne izgulj, egy éve még én sem ismertem ezeket, nem is gondoltam volna hogy ilyeneim egyáltalán lesznek, és tengeri moszatot fogok a rizsem közé keverni:) úgyhogy nem vagy gasztrohülye, de teccik a kifejezés:D

Unknown írta...

hát van már olyan többréteges is - azaz damaszkuszi acélból készült, de mikor én beszereztem, akkor Haiku-tól csak a "sima" és a "home" verzió létezett még. A sima verzióból van egy készletem, s óriási a különbség a hagyományos konyhakésekhez képest. Egyébként időközben tvben is befutott a Haiku - többek között Tim Mälzer és Kolja Kleeberg is használja - szóval ma már kommersz japán késnek is nevezhetnénk ... Azért jó használni, s egész remélem egész életre kitartanak.

starfi írta...

áhá, tudtam én, hogy van ennek valami normális neve. ma csak a bárddal dolgoztam, sitty-sutty fel is daraboltam a csirkét, padlizsánt, semmi perc alatt. állati volt:) és ez a kommersz japán kés mennyibe kerül?

Unknown írta...

Ugye micsoda élmény? ;) Én előtte nem rajongtam az aprításért, amióta megvannak a késeim, azóta imádok aprítani ;)
A Messerspezialist oldalán van egy jó kis gyűjtemény, leírásokkal és adatokkal együtt. A home verzió (fehér nyelű) még egész megfizethető, a sima (fanyelű) már húzósabb árú, a damaszkuszi mintás kés pedig nagyon drága ...

starfi írta...

aha, eddig mindig rábíztam a kiskuktákra az aprítást. most meg ha hozzá akarnak érni a késekhez, harapok:D köszi a linket, nézegetem majd az oldalt. a damaszkusziaknak tényleg szép áruk van.

Unknown írta...

egyébként a világ legélesebb kése nem Japánban készül, hanem Németországban egy kis műhelyben - persze damaszkuszi acélból, minden pengét kézzel kovácsolják, hajtják, csiszolják. A 3csillagos Dieter Müllernek is kezébe nyomták egyszer, hogy aprítson vele, s még ő is meglepődött az élességen. A kés egyébként kb. 5000 euro körüli áron kapható ;) (s gondolom egy pár hónapot várni is kell rá)

starfi írta...

hát, szép ára van:D de nyilván (valamennyire) tükrözi is a minőséget.

Renata Kalman írta...

Hahó!
A pálmacukorra zsongtam be (Lúdanyónál fedeztem fel, aztán kiderült, hogy Te még hamarabb írtál róla), majd írjál miként használod.
Egy indiai filmben hallottam róla, ghúr néven.
Megpróbálom Szegeden megnézni.
Mivel töröd össze klopfoló vagy kalapács?