2008. április 25., péntek

a perzsa fűszereim

Nemrégen kaptam egy kedves ismerősömtől jópár fűszert, fűszerkeveréket. Iránban járt és onnan hozta a jobbnál jobb, színesebbnél színesebb porokat, alapanyagokat. Volt egy-kettő, amit én kértem, ám volt köztük, amik nekem teljesen ismeretlenek voltak.

Például kaptam egy nagy zacskó zereshk-et. Már mikor megláttam a bogyókat, tudtam mi lesz az, később megnéztem, és be is vált a tipp, na, mire jó a biológus szak:) Ezek tulajdonképpen a borbolyának (Berberis sp.), pontosabban az egyik borbolya-faj termései. Iránban ezeket a napon megszárítják, főleg csirkeételek ízesítésére használják. Az egyik hagyományos ételük, a polo zereshk rizs és borbolyabogyó keverékéből áll; ebből halmot készítenek és ráhelyezik a sült csirkedarabokat. A bogyó C-vitaminban gazdag, savanykás ízű.

Az egyik kívánságom a nigella volt. Ezek apró, fekete színű magok, más nevükön kalonji, a borzaskatának a terméseiben csücsülnek. Ez utóbbit szárazkötészetben is használják. A növény egyébként kerteknek (Európában, köztük nálunk is) mutatós díszei lehetnek, a termesztett fajnak különböző színű virágai vannak. Szóval erről a fűszerről kiderült, hogy itthon is kapható. Sebaj. Az indiai és a közel-keleti konyha is kedveli a fűszert, szárazon pirítva ízesítenek vele curry-ket, zöldségeket. Az ízük enyhén kesernyés.

Kaptam még sumac-ot, ez egy fanyar fűszer, pontosabban egy termés, őrölve. A növény a nálunk is elterjedt Rhus genushoz tartozik (nálunk szömörce, bálványfa, ecetfa néven ismerik-ültetik). Az Újvilágban egyébként él egy taxon, mely igencsak hasonlít a szömörcékre, ám igencsak mérgező. Ezt tessék kerülni. A faj neve (ami nem a mérgező újvilági faj) Rhus coriaria, ennek a terméseit gyűjtik, még mielőtt megérne. Ezután a napon megszárítják, majd őrlik. A fűszert előszeretettel szórják rizsételekre, de a török kebap-ot is ízesíthetik vele. Szívesen használják húspácokban, de jó csirkéhez, bárányhoz, lencséhez és padlizsánhoz is.

Aztán van egy számomra kakukktojás-fűszer, na erre még nem jöttem rá, hogy mi is lehet. Avishan-nak, vagy arishannak írják, ami rendben is lenne, mert fársziul ez a majorannának a neve. De nincs őrölt-szárított majorannaíze, sem a színe nem olyan. Úgyhogy aki tudja, hogy mi az (vagy legalábbis van tippje), az ne habozzon megosztani velem.

Kaptam még fekete köményt, ánizst és római köményt is. Ezeket most nem mutatnám be, gondolom sokan ismerik-használják. Az ánizsról majd szeretnék egy külön posztot írni. A múlt héten voltam a mindenki által ismert üzletben, a Nagycsarnok alagsorában, és ott még szereztem egész, szép ceyloni (ennek nem srí lankainak kellene lennie?) fahéjt, zöld kardamomot, rengeteg zöld-és fehérborsot, csillagánizst és ázsiai citromfüvet.

a képen a fűszerek

jobb oldali, négyzet alakú tányér: zöld kardamom, ceyloni fahéjrudak, csillagánizs

tálka, felül: borbolyabogyó, azaz zereshk

bal oldali hosszú tálka, fentről lefelé: avishan, sumac, fekete kömény, nigella, római kömény

Nincsenek megjegyzések: